Minden érző lényt,
kik értékesebbek, mint a kívánságteljesítő drágakő,
azzal a gondolattal, hogy legjobb javukat szolgálom,
tartsak mindig nagy becsben!

Bárhol bárkivel is kerülök kapcsolatba,
önmagamat mindenki másnál alacsonyabbnak tekintsem,
másokat szívem mélyéből
legkiválóbbként tartsak nagy becsben!

Minden cselekedetem során saját tudatom
figyeljem, és amint zavaró érzelmek[1] jelennek meg,
melyek ártalmasak magam és mások számára,
ismerjem fel őket gyorsan, majd hárítsam el!

Amikor gonosz lényeket látok,
kiket kegyetlen bűn és szenvedés terhel,
mintha nehezen megszerezhető drága kincset találtam volna,
oly nagy becsben tartsam őket!

Amikor mások gőgösen,
igazságtalanul rágalmaznak engem,
vegyem magamra a veszteséget,
és ajánljam nekik a győzelmet!

Azt, kinek nagy reménnyel
a javát szolgáltam,
ő mégis igazságtalanul bánt engem,
tekintsem legszentebb mesteremnek!

Röviden, minden közvetlen és közvetett
segítséget és boldogságot ajánljak fel mindenkinek,
anyáim minden ártását és szenvedését pedig
vegyem magamra gondosan!

Mindezeket[2] a nyolc világi dharma[3]
gondolataival ne szennyezzem be, és
minden jelenséget illúzióként felismerő tudattal
legyek szabad a ragaszkodás béklyóitól!

-------------------------------------------------------------
Jegyzetek:

[1] Szkt.: klésa. A Buddha tanítása szerint a vágy, harag, ostobaság, stb. csapás a tudatosság számára, mert zaklatottá teszi.
[2] ti. ezeket a gyakorlatokat, melyeket az előző versek említenek.
[3] A nyolc világi dharma: nyereség, veszteség, élvezet, szenvedés, dícséret, vád, hírnév, szégyen.